Köszöntelek a blogban!

Grafitot 2011 februárjában fogadtuk örökbe a Noé állatotthontól. Ekkor már mindkét szemén érett szürkehályog volt. Egy korábbi súlyos és kezelés hiányában tartós fülgyulladásnak köszönhetően hallása károsodott.
A menhelyre szaporítója juttatta be, ápolatlanul, mindössze 3 kilósan, csont és bőr volt. Életben maradása kérdéses volt. Ebben a blogban Grafit mostani életéről olvashatsz.
Az együtt töltött hétköznapokról, nyaralásról, bosszúságokról, és szépségekről.
Szeretném, ha ezt a blogot olvasva sok ember látná be, hogy egy örökbe fogadott, más által kidobott, éheztetett, megkínzott kutya, szerető családban hálás, kedves jószág tud lenni. Jó lenne, ha minél többen döntenének az örökbefogadás mellett.

Ebszőrszalon kutyakozmetika

Itt mindig kedves, hozzáértő gondoskodást kap Grafit.

Gyönyörű Cairn terrierek!

Fiatal, elhivatott tenyésztő kenneljéből "A" alom várató június elejére!

This is default featured slide 3 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 4 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 5 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

2011. december 31., szombat

Túl a kerítésen

Nem kicsit vagyok elmaradva ennek a blognak az írásával, de ez nem jelenti azt, hogy Grafit bármiben is hiányt szenvedne.
Az igaz, hogy további két foga potyogott ki a már egyébként is hiányos sorból, de ez egyáltalán nem foglalkoztatja. :-)
Grafittal manapság gyakran járunk kutyakozmetikába, mert ő lett a vizsgakutyám. (Tudtam én, hogy nem véletlenül hozott minket össze a sors :-D)
Beiratkoztam egy OKJ-s tanfolyamra, kutyakozmetikus végzettségem lesz, ha nagy leszek. Mivel gyorsan "növök", ezért a vizsgák májusban lesznek. Szurkoljatok, hogy a tanulás is beleférjen az időmbe! :-))
Grafit fantasztikus teremtés. (A kutyakozmetikus szerint: Egy angyal. És ha kutyák között van angyal, akkor ő tényleg az!)
Feltesszük az asztalra, és csodálatosan együtt működik a szépülés során. Ha állni kell, akkor áll, ha leülhet akkor leül, ha a mancsán dolgozom akkor szépen tartja azt. Fürdetéskor sem menekül, a szárítást is végigvárja türelemmel.
Persze nem csak rajta tanulok, hiszen szegénynek a jóból is megártana a sok. :-)
Amikor megyek gyakorolni, viszem magammal őt is. Türelemmel várja, hogy hazainduljunk, egy szava sincs... pedig aztán a kutyakozmetikában sorra derülnek ki hogy egyik-másik ebeknek milyen neveltetése van (vagy nincs).

Sosem felejtem el, tíz éve is lehetett, amikor Nefritet, az óriás schnauzer szukámat vittem kozmetikába a nagyon tapasztalt már akkor évtizedes tapasztalatokkal rendelkező Gabi nénihez.
Nefrit tulajdonsága volt, hogy "csípett".
A schanuzereken látszik mi jár a fejükben, Gabi néni is résen volt, mert Nefriten látszott, hogy sundibundizik, de nem tudott túljárni a gyakorlott kutyakozmetikus eszén. :-)
Megpróbálta megcsípni Gabi néni kezét, de ő gyorsabb volt, tökéletes pillanatban kapta el két oldalról Nefrit szakállát és úgy megrángatta (miközben leüvöltötte a haját), hogy örökre megtanulta a kutyu, a kozmetikusnál nincs csipkedés, a fogsort el kell tenni az étkezéshez.
Szóval a kutyákhoz kell némi "tökösség" ezt már a mostani kozmetikusnál is tapasztaltam.

Egyetértek egyébként a német rendszerrel, ahol a minikutyák feletti tartományba eső ebekkel kötelező a kutyaiskola elvégzése.
Ez nem csak a gazdik életét könnyíti meg, hanem a kutyákét is. A kutya megtanulja, hogy hogyan kell viselkedni, kellően és megfelelően szocializálják, a gazdi pedig megtanulja, hogy mit KELL elvárnia, mit várHAT el, és mit NEM várhat el a kutyájától.
Szerintem a hazai kutyatartás ebből a szempontból kritikán aluli (persze tudom, hogy van jó sok lelkes kivétel, de sajnos a döntő többség a kutya minimális igényeivel sincs tisztában).
A legutóbbi állatorvosi látogatásunk alkalmával példaértékű bemutatót tartott az alkalmatlanságról az egyik gazdi.
Mindössze hárman vártunk 1-1 kutyával a váróban, egyet pedig kezeltek. Tehát tényleg nem volt sor! (kifogtam már pár rendelést, amikor bizony még az utcán is vártunk kint.)
Bejött egy hölgy két kutyával. Az egyik egy pumi szerű hisztérika volt, a másik pedig egy hófehér hiperaktívnak tűnő eszkimókutya féleség.
Már a bejutásuk érdekes volt, mert mindkét kutyát automata pórázon hozta a gazdi, így azok rendesen össze voltak tekeredve, mert a kutyák fegyelmezetlenül tekeregtek jobbra-balra.
A hölgy megnézte a "sort" és látszott rajta, hogy enyhén sokallja a 3 fő várakozót.
Nemsokára rájöttünk, hogy miért.
A hófehér szépség nem bírt a fenekén megülni, állandóan kolbászolt, dörgölőzött, többek között a férjem nadrágszára is csupa fehér lobonc lett.
Evvel párhuzamban a pumi "rettenetes félelmében", hogy ővele mi fog itt történni, folyamatosan mászott a gazdája ölébe, lihegett, sipákolt. A gazdi természetesen nyugtatgatta, simogatta megerősítve a kutyát abban a hitében, hogy mindent jól csinál :-(. Szuper, így kell ezt kérem!
Tökéletes színjáték volt, melyet mi is csak alig-alig bírtunk cérnával, mert a két kutya mindenkit zavart a váróban.
A hölgynek egy perc nyugta nem volt a kutyái miatt, akik folyamatosan mozgásban voltak.
A gazdi persze nem bírta sokáig idegekkel, felállt és vitte magával az örömmámorban úszó kutyákat is akik jó munkát végeztek, győzedelmeskedtek a gazdi felett. :-(

Annyira szívesen ajánlottam volna Cesar Millan-tól:
  • A csodálatos kutyadoki
  • Hogyan neveljük tökéletes kutyát - Kölyökkortól a fiatal felnőttkorig. 
című könyveket... :-)

Bocsánat a kitérőért, de a váróban átéltek sokkoltak, ki kellett írjam magamból. :-D

Grafit most itt alszik a lábamnál a párnáján. Szuszog, horkol és fogalma sincs arról, hogy holnaptól 2012-t írunk.
Kívánok mindenkinek még sok, legalább ennyire klassz, kutyasétáltatással teli évet, mint az idei volt! Hóban, szélben, vizet fakasztó tavaszban, poros-forró, gyümölcsérlelő nyárban, lombhullató őszben, éjjel-nappal, örök körforgásban!


BUÉK!
Trixi

2011. október 13., csütörtök

Beszámoló

Jelentem Grafittal minden rendben.
Ugyan néha csattog, zörög, be kell olajozni, de precíziós műszerként is használható amikor igazán formában van.
Volt egy pár orvoslátogatásunk az utóbbi időben, volt vérvétel is, okosabbak nem lettünk, tényként viszont elkönyvelhetjük, hogy fiatalodni nem fog. :-)
Összeszoktunk. Bejáratódtunk.
Tudjuk melyik táp nem jó, melyik jó neki, kihez milyen szinten kötődik, vagy nem kötődik. (Nagyban segíti a kötődést  egy jó kis cupák, de felveszi vele a versenyt az ölben simogatás is... na jó, nem veszi fel! Kaja mindenek felett!)
Továbbra is süket mint a nagyágyú, és a látása is csak még rosszabb lesz, de imádni való kis szuszogó.
Nagyon szeret sétálni, ilyenkor teljesen felhergeli magát a többi, kerítés mögött acsarkodó eben és a talajt kaparva produkálja nekik magát, égbe tartva azt a pirinyó vágott kutyafarkincáját. (Bezzeg a kutyaugatást meghallja... lehet hogy simán szelektív hallása van? :-D )
Aludni is nagyon szeret... bár mi mást is csinálhatna az örök homályban? Mindig a közelemben van, ragaszkodik hozzám.
A csontokat gyalázatos módon szétszórja miközben eszi őket, ezért rászoktattam, hogy azokat kinn a kertben kapja meg.
Értük hajlandó felügyelet nélkül kimerészkedni, de amint elfogy a muníció, azonnal panaszkodik és követelőzik az ajtónál, hogy őt sürgősen vissza kell engedni.
Megértem, igaza van a saját szemszögéből: itt benn sokkal biztonságosabb és nyugodtabb a légkör mint kint, és a terepet is jobban ismeri. :-)
Jövő héten megyünk Brigihez a kutyakozmetikushoz. Legutóbb már ott is mertem őt hagyni nála, mert nekem muszáj volt közben mást intéznem...és persze kiderült rögtön -amit én gyanítottam-, hogy sokkal jobb kislány ha nem vagyok ott. Tisztára mint a gyerekek az óvodai beszoktatáskor.

Képzeljétek, néha annyira az orra után megy, hogy egy villanás alatt nekimegy a betonkerítésnek, amikor megérzi más kutya jelzését. Persze ő is jelölni, szimatolni szeretne, csak nem mindig sikerül a pontos helyzetmeghatározás.
Mivel gyors mozgású az eb, csak nagyon ritkán sikerül megállítani őt az ütközés előtt.
Vicces, ugyanakkor sajnálatra méltó, kiszolgáltatott állapot ez.
Marci fiamnak sokat kell magyarázni, hogy hogyan viselkedjen a kutya mellett, mert nem igazán tud olyan gyorsan reagálni, ahogyan azt egy látó, halló kutya tenné.

Jó lecke ez nekünk.

2011. július 21., csütörtök

Nyomozókutya

Már látom magam előtt a szalagcímet:

Kitüntetés egy kutyának
Alatta a cikk:

Az idei év legeredményesebb nyomozókutyája egy amatőr, de lelkes, szépkorban lévő süket és vak törpe schnauzer lett rendőrségi beszámolók szerint.
A kutyát a rendőrség egy év alatt több alkalommal vetette be csempészett húsáruk, illegális húsfeldolgozó üzemek felderítésére, mint a saját állományában lévő bármely képzett nyomkövető ebet.
Eredményességét egyáltalán nem befolyásolja jóllakottsága így lényegében Grafit, a schnauzer szuka bármikor riasztható, mindig tettre kész.
Előnye még, hogy mivel nem lát, az őt kísérő rendőr előbb látja meg a felderített húskészítményt és esély van rá, hogy megmenekítse azt, mielőtt a kutya behatárolná annak milliméter pontosságú koordinátáit.
Ugyan már Grafit idős eb, továbbra is számítanak szolgálatára. Tapasztalatuk szerint Grafit teljesen felvillanyozódik, megfiatalodik a munka folyamán, így várható lesz életkorának meghosszabbodása is.


2011. július 19., kedd

Felhős ég

Két sarkon voltunk túl, a hazafelé vezető úton poroszkáltunk, mikor a kutya megszagolt, majd félreérthetetlen módon, pisilési szándékkal megközelített egy kihelyezett, ürítésre váró kukát. Szuka lévén fordult jobbról, fordult balról, majd szépen a kuka mellett végezte dolgát.
Megszólalt egy női hang: Na, tessék, a kukát pisálja a kutya!
Mire én: Nem a kukát pisilte, ez a kutya szuka, mellé guggolt.
Néni: Az előkertet is mi gondozzuk! (járda és úttest közötti terület)
Én: A betonra pisilt! Más kertjére vigyázok, látja? Még a kutyakakát is összeszedem (azzal magasra lendítettem a teli nejlonzacsit).
Néni: Akkor az rendben van.

...majd folytattuk utunkat.

Igazán velős és baráti beszélgetést sikerült kanyarintanom reggeli negyed hatkor egy függöny mögötti morcos nénivel.

2011. július 3., vasárnap

Nyaralás

Grafit a fonyódi egy hetes nyaralásunk alatt is hozta formáját. :-)
Természetesen nem hagytuk itthon őt, sikerült olyan szállást találnunk ahová vihettük a teljes pereputtyot.
Szeret autóban utazni és ez most, az 1-2 órás autóutakon is bebizonyosodott. Befészkelődött a kosárkájába és csak akkor kelt ki belőle, ha megállt az autó és szedelőzködni kezdtünk.
Városnézésekre, vízimalom megtekintésre, erdei sétákra, sümegi várlátogatásra, a tihanyi apátsághoz boldogan elkísért minket, egyébként nyugodtan várt ránk az árnyékban hagyott autóban (vagy valamelyikőnk felügyeletében a szabadban), amíg megnéztük a tapolcai barlangtavakat, vásároltunk, vagy múzeumot látogattunk.
Semmi gond nem volt vele a nyaralásunk alatt, tökéletesen alkalmazkodott mindig.
A megszokott időpontokat (reggeli kelés, reggeli, vacsora) ugyanúgy megtartottuk, és bizony a nap végére rendesen elfáradt az öreglány a napi sétáktól, utazásoktól. :-) Este már csak a kosarát kereste, befeküdt és aludt reggelig.
A szobában, ahol aludtunk és ő is helyet kapott. A sötétítő függöny jól kizárta a reggeli fényt, így a mi kis vaksi kutyánk nem toporgott reggel fél hatkor, hogy szeretne sétálni, mint az itthon szokásává vált.
Itthon ugyanis a szobánkon kívül alszik és már a kora reggeli napfény a parkettára ömlik. Ezt még a szürkehályogos szemeivel is érzékeli és elkezd ki be sétálni a szobánkba/ból, miközben a körmei mint apró gyöngyök kopognak a parkettán... Erre ki ne ébredne fel? A kis diszkrét! :-)
Nos, most, hogy újra itthon vagyunk, újra peregnek a reggeli "gyöngyszemek" a parktettán :-)
Mikor hazaértünk, látszott rajta az öröm: Végre itthon.
Talán végig félt, hogy nem hozzuk haza? Ki tudja mi járt a kis fejében. Most alszik itt mellettem a földön a párnáján, szuszog, morog, fel-felhúzza a bajszát, lába moccan, horkol... szeretni való kis jószág. :-)
Képek lesznek majd természetesen...

2011. május 29., vasárnap

Banán Lady

Grafit még mindig tud meglepetéseket okozni nekünk. :-) Azt eddig is tapasztaltuk, hogy állandóan éhes, képes napjában 20 * is ellenőrizni tálkáját, van-e érkezés?
Nem tudom, hogy alapvetően rendelkezik-e vegetáriánus vénával, vagy csak a szükség hozta ki belőle, de tapasztalom, hogy a banánt, a tökfőzeléket szójavirslivel és a thai zöldséges üvegtésztát is ugyanazzal a lelkesedéssel habzsolja, mintha egy jó cupákos csontot kapott volna.
Grafit mindenevő, ő a ház konyhamalaca... persze továbbra is kapja a finomabbnál finomabb, egészséges, antioxidánssal és algával, könnyen emészthető birkahússal és egyebekkel tuningolt kutyatápot, a konyhamalacos kiegészítő ételek csak a két főétkezés közötti éhségcsillapítást szolgálják. Sokat sétálunk továbbra is, és nagyon sokszor viszem magammal ha elmegyek itthonról amikor olyan helyre megyek ahol szívesen látnak ebet, úgyhogy azt hiszem elég jól sikerül formában tartani Banán Lady-t.

Gondolnád hogy ilyen szép?





Ezek a fotók a tegnapi kutyakozmetikázás után készültek azon melegében :-)

2011. április 25., hétfő

Régen volt...

mikor szakadó esőben sétáltam egy kutya kedvéért. Ma ez ismét megtörtént. :-)
Grafit két napja reggeli bamba riadót tart.
Ez abból áll, hogy 5:40-kor a lábával (kapirgálva) meglöki a szobaajtónkat, az kinyílik, és ő áll a küszöbön mint cowboy a kocsmaajtóban. Csak áll bambán. Szimatol, vár türelmesen, amíg meg nem sajnálom és kimászok végre az ágyból. (Nehogy azt higgye, ő az úr, meg szoktam váratni)
Felöltözöm, felveszem a karomba őt és leviszem az emeletről. A ma reggeli ébresztőnél nekem már gyanús volt, hogy eső dorombol a háztetőn, de persze Grafit ezt nem hallhatta a kis tompa füleivel. Alig várta, hogy nyíljon a bejárati ajtó... és akkor jött a döbbenet.

Csak állt, szimatolta a levegőt és csalódott volt. Nem esős sétát tervezett a kis finnyás.
Feladtam rá a kabátkáját, beöltöztem én is, aztán irány a természet.
Több okból is jól éreztem magam.
  • Nagyon friss, kellemes volt a levegő, szinte harapni lehetett.
  • Gyönyörködtem a természet csodálatos zöldjében.
  • Egyetlen kutya sem acsarkodott a kerítések mögött.
Van egy fekete óriás schnauzer két utcával odébb, aki előtt hazafelé jövet szoktunk elsétálni.
Grafit ezt a kutyát nagyon nem kedveli, az ő kerítésénél mindig visszabeszél. Most is várta, hogy majd jól megmondja a magáét, de a fekete veszedelem most nem volt sehol.
Grafit meg-megállt, nézett, várt, csalódott volt, én pedig jót mosolyogtam, hogy az öreglány hoppon maradt. :-)

2011. április 18., hétfő

Szem és fül

Amikor örökbe fogadtuk Grafitot, tudtuk, hogy a jobb fülében a hallójárat a korábbi nagyon csúnya fülgyulladás következtében beszűkült, így nagyon könnyen ismét gyulladás alakulhat ki benne. Ez sajnos be is következett. Mivel árgus szemekkel figyelem a kutyát érzékenysége és vaksága miatt, ez korán ki is derült, egy másik problémával együtt. Egyik nap azt vettem észre, hogy a bal szemén "kékes olajfolt" úszik. Teljesen olyan volt, mint amikor az eső után az aszfalton maradt tócsa tetején úszik a gépjárművekből kifolyt olaj.
Az állatorvos fülcseppet és szemkrémet javasolt, ezeket használom most Grafit gyógyításához napi egy alkalommal 5-6 napig. A fülét sajnos nem tudom ellenőrizni, hogy javult-e, műszerrel kell majd a hallójáratba kukucskálni. A szemét pedig már most látom, hogy gyógyul, mondhatnám teljesen eltűnt róla ez az "olajfolt" jelenség.
Úgy gondolom, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is folyamatosan lesznek szem problémák Grafitnál, mert ugye kutyus lévén megy az orra után... de nem látja, ha egy-egy gally vagy ág túl közel kerül a szeméhez és esetleg megsértheti. :-(
Nagyon kell figyelnem sétáltatás közben, és időben meg kell állítanom, ha veszélyes helyre bóklászna a hosszú póráz végén. Helyette kell látnom.
Nagyon sok kutya pisili le például a jukkát. (Mi így hívjuk azt az örökzöld növényt, ami az utcákon, tereken van kiültetve. Alakja félgömb és magas száron fehéres-krémes nagy virágokat bont.) Amit aztán Grafit, domináns nőstény révén felül akar jelölni.
A jukka levele szúrós, hegyes végződésű, ezért kiemelten veszélyes elemnek minősítettem.
Figyelnem kell az árkokra is. Megesett, hogy a széléről rántottam szegény kutyust vissza, mikor az egyik mellső lába már a levegőben volt.
Legtöbbször Marcival viszem sétálni, aki a kis lábbal hajtós biciklijén kísér minket. Ezek a séták nem a kikapcsolódásról szólnak, hiszen Marci és Grafit között kell megosztanom a figyelmemet.
A minap voltunk nap közben az Oázis kertészetben. Vettem két Peoniát. Elég macerás volt ez a megmozdulás is, mert Marci a kertészetben észrevett egy játszósarkot, ahonnan kivadászta a legramatyabb, háromkerekű kerékpárt, aminek az első műanyag kereke be volt horpadva, ergo, nem forgott. Persze ez Marcinak nem okozott gondot és küzdött vele rendesen. Lényegében terpeszállásban sétált, a lába között a defektes biciklivel.
Én, miközben rá is figyeltem, az eladóval is egyeztettem a növényt illetően, Grafitot már nem tudtam nyomon követni, ő pedig a szürke térkővel kirakott úton egyenest nekirongyolt az egyetlen kihelyezett szürke fém oszlopnak. :-(
Gondolom a szürke háttérben a szürke oszlop kivehetetlen volt számára, én pedig őrá már nem tudtam rá figyelni.
Persze épségben maradt, de szomorú volt látni, mennyire kis gyámoltalan.
Sok mindenre rávilágít ez a fogyatékosság, amivel Grafit él. Tanulok általa.
Továbbra is nagyon kedves, jó kutya. Nagyon megszerettük.

2011. április 6., szerda

A szendvics

Gyorsan leírom ezt a szösszenetet, míg el nem felejtem.
Pénteken a lányom nem ment iskolába, mert fájt a torka és egyéb influenzás tünetei is akadtak. Elvittem hát az orvoshoz, persze Grafit is velünk utazott a kocsiban. Lányom fogta őt az út alatt, így végig élvezhette a kényeztető simogatást. :-) Grafit mindig bohókássá válik mikor elindulunk, lökdösi a fejével a kezünket, hogy tegyük a buksijára és simogassuk, óvatosan oda-oda kap a kézhez, hogy ne hagyjuk abba. Most is így történt, de a nagy szájtátogások és huncutkodás közepette valami kipottyant a szájából és leparkolt az ülésvédőn, amit kifejezetten a kutya miatt tettem fel az anyósülésre.
Felhörrentem: Grafit! Te szendvicset is hoztál??
Merthogy a kiesett cucc nem volt más, mint egy egyben maradt tápszemecske, mely már meg is volt dagadva kissé a felszívott nedvességtől.
A kutya érezte, hogy valami hiányzik, útmutatásom alapján meg is találta a mini szendvicset és jól megette. :-)

Nagyon vicces volt, lányommal még most is emlegetjük és nagyokat nevetünk rajta.

Még hozzá tartozik, hogy a ma reggeli kutyaséta közben is kipottyan egy tápszem a szájából... pedig tegnap este evett utoljára... Lehet fogat kéne neki mosnom étkezés után??

2011. március 29., kedd

Kikupálódva

Nagyjából egy hete készültek ezek a fotók Grafitról. Ugye milyen szépen felerősödött és kikupálódott?
Végre nem csak szobai fetrengős képekre futotta (bár az most sem maradhatott el), hanem kint a kertben is lencsevégre kaptam a hölgyeményt. Mint látszik, szépen felerősödött az eltelt egy hónap alatt.
Szeret mozogni, a sétáltatást remegve várja. Már ott tartunk, hogy hébe-hóba annyira lelkes, hogy amint kiér a kapun, ugatással teszi közhírré, hogy ő most sétálni indul. :-)
Leginkább a szokott útvonalakon szeret közlekedni. Három, különböző útvonalat és távolságot szoktunk bejárni. Ha esetleg másfelé viszem, akkor kicsit zavarodott, bizonytalanabb és időnként reszketés jön rá, ilyen kor fel kell vennem, hogy viszonylag megnyugodjon.
A napi rutinba szépen beleszokott. Tudja, hogy a reggel az első sétával indul, majd érkezik a fincsi reggeli. Utána visszük a gyerekeket az oviba, iskolába, majd jövünk haza.
Az autóba kis taktikával magától beszáll, csak annyit kell tennem, hogy amikor a nyitott kocsiajtóhoz áll, a popsija mögé kell érintenem a lábamat és beugrik magától, egész fel az ülésre, ami természetesen le van takarva. :) (biztos vagyok benne, hogy régen, talán még a legelső gazdája idején sokat utazott)
A kiszállás már nem ilyen egyszerű, mindig kiveszem ölben.
Ha nap közben felcsillan a remény, hogy kimegyünk sétálni, vagy autóval elmegyünk, rögtön aktivizálja magát és sertepertél körülöttem, nehogy lemaradjon valamiről. :)
Tegnap aranyos volt. Oviból hazahoztuk délben Marcit és miután elaludt, átjött a mama vigyázni rá, mert nekem el kellett mennem fogászatra. Szerencsére itt van nagyon közel a fogorvos, és a doktor néni profin és gyorsan dolgozik... így 1 óra múlva már itthon is voltam.
Persze Grafitot nem vittem magammal, így ő töretlenül, 1 órán keresztül "nézte" - figyelte -  az ajtót, míg haza nem jöttem. Annyira kedves tőle ez a kitartás. Biztosan rosszul esett neki, hogy itthon hagytam. :-(
Volt azonban öröm mikor hazajöttem :-) Majd szét rázta magát. Ki nem került a kezem alól, csak simogassam még, még, és még...

Itt megnézhetitek, milyen fotók alapján esett meg a szívem Grafiton akkor, amikor először láttam meg őt a Noé honlapján.


2011. március 23., szerda

Összeszoktunk

Grafittal szépen összeszoktunk. Szeret sétálni, pórázon biztonságosan, bátran közlekedik, póráz nélkül bizonytalanabb, nem megy messzire. Ellenőriz, vissza, visszatér megvagyok-e.
Az férfiakkal baratságtalan, megmorogja és megugatja őkett itthon a lakásban és kint az utcán is, de soha nem agresszív, csak olyan morgós vénember, aki a bajsza alatt mormol. A Noénál azt mondták, férfi gazdája volt, ő adta le a menhelyen...
Hozzám rendkívül ragaszkodik, mindenhová követ. Reggel, mikor találkozunk, majd szét rázza magát :-)
Fiam és a kutya is beállította 6 órára a belső ébresztőjét. Már a csörgőórára sincs szükségünk. Mindenki felöltözik (Marci, én, Grafit), és indulhat a reggeli első séta.
Grafit kötelezően elkísér engem mindenhová. Jön velünk az oviba, az iskolába, és megvár szépen az autóban, ha vásárolok, vagy postát intézek, csomagot adok le. Türelmes, hűséges jószág.
Azon kívül, hogy szinte semmit nem lát, süket is mint a nagyágyú :-)) . Cuppognom, tapsolnom és fütyülnöm kell, hogy jól betájolja merre is kell jönnie, ha nem vagyok közvetlen mellette.
Nagyon, nagyon kedves kis állat, igazán szeretetre méltó. Igazi snaci jellem. Örülök, hogy velünk van!
Nagyon szereti a hasát. Napjában többször szeretne enni. Eddig 3x kapott, hogy felszedjen egy kis izmot és tartalékot. Nemrég próbáltam csökkenteni az adagját, de térül fordul és kaparja a szekrény ajtót, ahol a táp van. A súlya már rendben van, a háta és bordái szépen megteltek izommal, annak ellenére hogy sokat pihenget. Igaz ugyan, hogy rendkívül mozgékony is tud lenni, ha úgy adódik.
Mindjárt indulunk az esti sétára... már várja :-)
Posted by Picasa

2011. március 5., szombat

Grafit megágyaz

Korábban már írtam, hogy mikor még csak vártuk Grafitot, négy fekhelyet készítettem neki a lakásban.
Volt két óriási, keményre kitömött szivacs párnánk, amit soha nem használtunk és csak az egyik ágyneműtartó mélyén várakoztak a felhasználásra.
Azt hiszem kitartó, több éves, fáradhatatlan várakozásuk elnyerte méltó jutalmát, mert most igazán nemes cél érdekében lettek átalakítva. :-)
A párnákból a fele mennyiségű szivacsot kibányásztam és visszavarrtam a nyílást. Mindkettőt nagy szeretettel használja és akkurátusan megágyazza mielőtt lefeküdne rájuk.
Nagyon vicces :-) Remélem nektek is mosolyt csal az arcotokra!



Első hét

Grafitot egy hete kaptuk, szombaton.
Hétfőre egyezettem időpontot nagyra becsült állatorvosunkkal, Dr Winter Gáborral, hogy véleményt mondjon a kutyus általános állapotáról.
A diagnózis nem volt rosszabb a várnál. A kutyus fülét még 2-3 naponta tisztítani kell folyadékkal, mert a korábbi súlyos fülgyulladástól a hallójárat összeszűkült, nehogy újra fertőzés alakuljon ki benne.
Az orvos szerint nem sok mindent lát a mi világunkból Grafit. Mindkét szemén szürkehályog ül, mely valójában a szemlencse elhomályosulása.



A színek és a formák a betegség súlyosbodásával elmosódnak, lassan pedig az egész világ esőfelhő mögé kerül.

Az orvos szerint műthető lenne, de lényegében amíg a kutyának jó a szaglása és a hallása, a látás nélkül is teljes életet élhet. (Gondolom elég költséges is lenne a szem műtét)
Grafit élelemezésével kapcsolatban megállapodtunk abban, hogy addig, amíg szép formás nem lesz, addig többször, nagyobb mennyiségű tápot kap, mint egyébként az a súlya alapján szükséges lenne. Napjában többször sétáltatjuk, hogy az izomzat is jól fejlődjön.
A napok szépen telnek. Én teljesen elégedett vagyok. Grafit jól nevelt, simulékony, kedves kutyus. Rendkívül szereti a pocakját (ezt nem is csodálom).
A rendszeres foglalkozásnak, sétáknak, simogatásoknak és ételosztásnak a velejárója, hogy Grafit lényegében az utánfutóm lett.
Amerre megyek, arra jön ő is. Ha bemegyek a nappaliba, leülök a tűznél, odagömbölyödik hozzám. Ha a konyhában vagyok, térül, fordul, néz, ellenőrzi a tálkáját.
Ha a gépnél dolgozom, ideheveredik a lábamhoz. Hűséges kis jószág, én nem is értem, hogyan bánhatott el vele ilyen rútul a korábbi gazdája!? :-(
Nem messze tőlünk van a Vakvezető Kutyakiképző Iskola, az ő kerítésükön láttam egy hirdetést. Kutyakozmetikus...
Csütörtökön délelőtt hívtam a számot és egy kedves női hang még aznap 13 órára adott is időpontot nekünk :-)
Amikor megérkeztünk, igazán bizalomébresztő látvány fogadott, egy gyönyörű só-bors közép schnauzer távozott éppen a gazdájával. Csodálatosan kozmetikázva. Uh! Megkönnyebbültem, jó helyen járunk! :-)
Grafit szépen fajta formájának megfelelően meg lett nyírva. Füle tisztítva, körme levágva. Utána fürdés, szárítás, egy-két igazítás... éééés a végén: Kutyaparfüm jöhet?
Mekkorát változott a világ? Kutyaparfüm?
3 illat közül választhattam:
  • Tuttifrutti
  • Kókusz
  • Jázmin

Maradtam az utóbbinál és nem bántam meg. Grafit nem ellenkezett, nem viselkedett másként, nem irritálta.
A kozmetikus antiallergén, színtelen, szagtalan termékeket használt, így a parfüm a végén tényleg csak egy kis plussz volt. :-)

Grafit még nincs igazi formájában, de úgy gondolom, a maximumot hozta ki belőle a kozmetikus. :-)
Nagyon csinos kislány lett.


Korábbi, a menhelyre kerülésekor készült TÉNYképeket, melyek rám oly nagy hatást gyakoroltak, IDE kattintva megnézhetitek.


A törpe schanuzerről, a fajta jellemzőiről ITT olvashattok.


2011. március 2., szerda

Grafit

Nem tudom, mennyire lesz időm erre a blogra, most mindenesetre úgy gondolom, hogy akár ha csak egy héten egyszer, de megéri majd itt megosztani másokkal is kutyás életünk szépségeit, örömeit, esetleg bánatát.
Grafitról már írtam a másik blogomban.
Az előzményekről,az örökbefogadás utáni tapasztalatokról, és közös életünk élményeiről szeretnék itt beszámolni.