Köszöntelek a blogban!

Grafitot 2011 februárjában fogadtuk örökbe a Noé állatotthontól. Ekkor már mindkét szemén érett szürkehályog volt. Egy korábbi súlyos és kezelés hiányában tartós fülgyulladásnak köszönhetően hallása károsodott.
A menhelyre szaporítója juttatta be, ápolatlanul, mindössze 3 kilósan, csont és bőr volt. Életben maradása kérdéses volt. Ebben a blogban Grafit mostani életéről olvashatsz.
Az együtt töltött hétköznapokról, nyaralásról, bosszúságokról, és szépségekről.
Szeretném, ha ezt a blogot olvasva sok ember látná be, hogy egy örökbe fogadott, más által kidobott, éheztetett, megkínzott kutya, szerető családban hálás, kedves jószág tud lenni. Jó lenne, ha minél többen döntenének az örökbefogadás mellett.

Ebszőrszalon kutyakozmetika

Itt mindig kedves, hozzáértő gondoskodást kap Grafit.

Gyönyörű Cairn terrierek!

Fiatal, elhivatott tenyésztő kenneljéből "A" alom várató június elejére!

This is default featured slide 3 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 4 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

This is default featured slide 5 title

Go to Blogger edit html and find these sentences.Now replace these sentences with your own descriptions.

2011. október 13., csütörtök

Beszámoló

Jelentem Grafittal minden rendben.
Ugyan néha csattog, zörög, be kell olajozni, de precíziós műszerként is használható amikor igazán formában van.
Volt egy pár orvoslátogatásunk az utóbbi időben, volt vérvétel is, okosabbak nem lettünk, tényként viszont elkönyvelhetjük, hogy fiatalodni nem fog. :-)
Összeszoktunk. Bejáratódtunk.
Tudjuk melyik táp nem jó, melyik jó neki, kihez milyen szinten kötődik, vagy nem kötődik. (Nagyban segíti a kötődést  egy jó kis cupák, de felveszi vele a versenyt az ölben simogatás is... na jó, nem veszi fel! Kaja mindenek felett!)
Továbbra is süket mint a nagyágyú, és a látása is csak még rosszabb lesz, de imádni való kis szuszogó.
Nagyon szeret sétálni, ilyenkor teljesen felhergeli magát a többi, kerítés mögött acsarkodó eben és a talajt kaparva produkálja nekik magát, égbe tartva azt a pirinyó vágott kutyafarkincáját. (Bezzeg a kutyaugatást meghallja... lehet hogy simán szelektív hallása van? :-D )
Aludni is nagyon szeret... bár mi mást is csinálhatna az örök homályban? Mindig a közelemben van, ragaszkodik hozzám.
A csontokat gyalázatos módon szétszórja miközben eszi őket, ezért rászoktattam, hogy azokat kinn a kertben kapja meg.
Értük hajlandó felügyelet nélkül kimerészkedni, de amint elfogy a muníció, azonnal panaszkodik és követelőzik az ajtónál, hogy őt sürgősen vissza kell engedni.
Megértem, igaza van a saját szemszögéből: itt benn sokkal biztonságosabb és nyugodtabb a légkör mint kint, és a terepet is jobban ismeri. :-)
Jövő héten megyünk Brigihez a kutyakozmetikushoz. Legutóbb már ott is mertem őt hagyni nála, mert nekem muszáj volt közben mást intéznem...és persze kiderült rögtön -amit én gyanítottam-, hogy sokkal jobb kislány ha nem vagyok ott. Tisztára mint a gyerekek az óvodai beszoktatáskor.

Képzeljétek, néha annyira az orra után megy, hogy egy villanás alatt nekimegy a betonkerítésnek, amikor megérzi más kutya jelzését. Persze ő is jelölni, szimatolni szeretne, csak nem mindig sikerül a pontos helyzetmeghatározás.
Mivel gyors mozgású az eb, csak nagyon ritkán sikerül megállítani őt az ütközés előtt.
Vicces, ugyanakkor sajnálatra méltó, kiszolgáltatott állapot ez.
Marci fiamnak sokat kell magyarázni, hogy hogyan viselkedjen a kutya mellett, mert nem igazán tud olyan gyorsan reagálni, ahogyan azt egy látó, halló kutya tenné.

Jó lecke ez nekünk.