2011. március 29., kedd

Kikupálódva

Nagyjából egy hete készültek ezek a fotók Grafitról. Ugye milyen szépen felerősödött és kikupálódott?
Végre nem csak szobai fetrengős képekre futotta (bár az most sem maradhatott el), hanem kint a kertben is lencsevégre kaptam a hölgyeményt. Mint látszik, szépen felerősödött az eltelt egy hónap alatt.
Szeret mozogni, a sétáltatást remegve várja. Már ott tartunk, hogy hébe-hóba annyira lelkes, hogy amint kiér a kapun, ugatással teszi közhírré, hogy ő most sétálni indul. :-)
Leginkább a szokott útvonalakon szeret közlekedni. Három, különböző útvonalat és távolságot szoktunk bejárni. Ha esetleg másfelé viszem, akkor kicsit zavarodott, bizonytalanabb és időnként reszketés jön rá, ilyen kor fel kell vennem, hogy viszonylag megnyugodjon.
A napi rutinba szépen beleszokott. Tudja, hogy a reggel az első sétával indul, majd érkezik a fincsi reggeli. Utána visszük a gyerekeket az oviba, iskolába, majd jövünk haza.
Az autóba kis taktikával magától beszáll, csak annyit kell tennem, hogy amikor a nyitott kocsiajtóhoz áll, a popsija mögé kell érintenem a lábamat és beugrik magától, egész fel az ülésre, ami természetesen le van takarva. :) (biztos vagyok benne, hogy régen, talán még a legelső gazdája idején sokat utazott)
A kiszállás már nem ilyen egyszerű, mindig kiveszem ölben.
Ha nap közben felcsillan a remény, hogy kimegyünk sétálni, vagy autóval elmegyünk, rögtön aktivizálja magát és sertepertél körülöttem, nehogy lemaradjon valamiről. :)
Tegnap aranyos volt. Oviból hazahoztuk délben Marcit és miután elaludt, átjött a mama vigyázni rá, mert nekem el kellett mennem fogászatra. Szerencsére itt van nagyon közel a fogorvos, és a doktor néni profin és gyorsan dolgozik... így 1 óra múlva már itthon is voltam.
Persze Grafitot nem vittem magammal, így ő töretlenül, 1 órán keresztül "nézte" - figyelte -  az ajtót, míg haza nem jöttem. Annyira kedves tőle ez a kitartás. Biztosan rosszul esett neki, hogy itthon hagytam. :-(
Volt azonban öröm mikor hazajöttem :-) Majd szét rázta magát. Ki nem került a kezem alól, csak simogassam még, még, és még...

Itt megnézhetitek, milyen fotók alapján esett meg a szívem Grafiton akkor, amikor először láttam meg őt a Noé honlapján.


6 megjegyzés:

  1. Trixi, sajnos nem látom a képeket, pedig nagyon szeretném:((
    Addig meg elképzelem magamnak Grafitot:)

    VálaszTörlés
  2. Kedves m!
    Egyik képet sem látod, vagy csak a bejegyzés végére linkelt Noés képeket nem?

    VálaszTörlés
  3. Kedves m!
    Azt hiszem, sikerült megoldanom a problémát :)
    Ilyennek képzelted Grafitot addig is?

    VálaszTörlés
  4. Jól van, most már ok!
    Tényleg szépen felerősödött, igazi bájos kutyafiú lett! A tartásán is látszik, mennyivel jobban van már:)

    VálaszTörlés
  5. OOOPS! Kislány a drágám! :-D

    VálaszTörlés
  6. Kislány???? Akkor még jobban szeretem:)))) Miért nem tűnt ez fel eddig???? Nekem a snacik a szakálluk miatt fiúk. Pedig anyukáméké is kislány...;)))

    VálaszTörlés