2011. december 31., szombat

Túl a kerítésen

Nem kicsit vagyok elmaradva ennek a blognak az írásával, de ez nem jelenti azt, hogy Grafit bármiben is hiányt szenvedne.
Az igaz, hogy további két foga potyogott ki a már egyébként is hiányos sorból, de ez egyáltalán nem foglalkoztatja. :-)
Grafittal manapság gyakran járunk kutyakozmetikába, mert ő lett a vizsgakutyám. (Tudtam én, hogy nem véletlenül hozott minket össze a sors :-D)
Beiratkoztam egy OKJ-s tanfolyamra, kutyakozmetikus végzettségem lesz, ha nagy leszek. Mivel gyorsan "növök", ezért a vizsgák májusban lesznek. Szurkoljatok, hogy a tanulás is beleférjen az időmbe! :-))
Grafit fantasztikus teremtés. (A kutyakozmetikus szerint: Egy angyal. És ha kutyák között van angyal, akkor ő tényleg az!)
Feltesszük az asztalra, és csodálatosan együtt működik a szépülés során. Ha állni kell, akkor áll, ha leülhet akkor leül, ha a mancsán dolgozom akkor szépen tartja azt. Fürdetéskor sem menekül, a szárítást is végigvárja türelemmel.
Persze nem csak rajta tanulok, hiszen szegénynek a jóból is megártana a sok. :-)
Amikor megyek gyakorolni, viszem magammal őt is. Türelemmel várja, hogy hazainduljunk, egy szava sincs... pedig aztán a kutyakozmetikában sorra derülnek ki hogy egyik-másik ebeknek milyen neveltetése van (vagy nincs).

Sosem felejtem el, tíz éve is lehetett, amikor Nefritet, az óriás schnauzer szukámat vittem kozmetikába a nagyon tapasztalt már akkor évtizedes tapasztalatokkal rendelkező Gabi nénihez.
Nefrit tulajdonsága volt, hogy "csípett".
A schanuzereken látszik mi jár a fejükben, Gabi néni is résen volt, mert Nefriten látszott, hogy sundibundizik, de nem tudott túljárni a gyakorlott kutyakozmetikus eszén. :-)
Megpróbálta megcsípni Gabi néni kezét, de ő gyorsabb volt, tökéletes pillanatban kapta el két oldalról Nefrit szakállát és úgy megrángatta (miközben leüvöltötte a haját), hogy örökre megtanulta a kutyu, a kozmetikusnál nincs csipkedés, a fogsort el kell tenni az étkezéshez.
Szóval a kutyákhoz kell némi "tökösség" ezt már a mostani kozmetikusnál is tapasztaltam.

Egyetértek egyébként a német rendszerrel, ahol a minikutyák feletti tartományba eső ebekkel kötelező a kutyaiskola elvégzése.
Ez nem csak a gazdik életét könnyíti meg, hanem a kutyákét is. A kutya megtanulja, hogy hogyan kell viselkedni, kellően és megfelelően szocializálják, a gazdi pedig megtanulja, hogy mit KELL elvárnia, mit várHAT el, és mit NEM várhat el a kutyájától.
Szerintem a hazai kutyatartás ebből a szempontból kritikán aluli (persze tudom, hogy van jó sok lelkes kivétel, de sajnos a döntő többség a kutya minimális igényeivel sincs tisztában).
A legutóbbi állatorvosi látogatásunk alkalmával példaértékű bemutatót tartott az alkalmatlanságról az egyik gazdi.
Mindössze hárman vártunk 1-1 kutyával a váróban, egyet pedig kezeltek. Tehát tényleg nem volt sor! (kifogtam már pár rendelést, amikor bizony még az utcán is vártunk kint.)
Bejött egy hölgy két kutyával. Az egyik egy pumi szerű hisztérika volt, a másik pedig egy hófehér hiperaktívnak tűnő eszkimókutya féleség.
Már a bejutásuk érdekes volt, mert mindkét kutyát automata pórázon hozta a gazdi, így azok rendesen össze voltak tekeredve, mert a kutyák fegyelmezetlenül tekeregtek jobbra-balra.
A hölgy megnézte a "sort" és látszott rajta, hogy enyhén sokallja a 3 fő várakozót.
Nemsokára rájöttünk, hogy miért.
A hófehér szépség nem bírt a fenekén megülni, állandóan kolbászolt, dörgölőzött, többek között a férjem nadrágszára is csupa fehér lobonc lett.
Evvel párhuzamban a pumi "rettenetes félelmében", hogy ővele mi fog itt történni, folyamatosan mászott a gazdája ölébe, lihegett, sipákolt. A gazdi természetesen nyugtatgatta, simogatta megerősítve a kutyát abban a hitében, hogy mindent jól csinál :-(. Szuper, így kell ezt kérem!
Tökéletes színjáték volt, melyet mi is csak alig-alig bírtunk cérnával, mert a két kutya mindenkit zavart a váróban.
A hölgynek egy perc nyugta nem volt a kutyái miatt, akik folyamatosan mozgásban voltak.
A gazdi persze nem bírta sokáig idegekkel, felállt és vitte magával az örömmámorban úszó kutyákat is akik jó munkát végeztek, győzedelmeskedtek a gazdi felett. :-(

Annyira szívesen ajánlottam volna Cesar Millan-tól:
  • A csodálatos kutyadoki
  • Hogyan neveljük tökéletes kutyát - Kölyökkortól a fiatal felnőttkorig. 
című könyveket... :-)

Bocsánat a kitérőért, de a váróban átéltek sokkoltak, ki kellett írjam magamból. :-D

Grafit most itt alszik a lábamnál a párnáján. Szuszog, horkol és fogalma sincs arról, hogy holnaptól 2012-t írunk.
Kívánok mindenkinek még sok, legalább ennyire klassz, kutyasétáltatással teli évet, mint az idei volt! Hóban, szélben, vizet fakasztó tavaszban, poros-forró, gyümölcsérlelő nyárban, lombhullató őszben, éjjel-nappal, örök körforgásban!


BUÉK!
Trixi

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése