A szendvics

Gyorsan leírom ezt a szösszenetet, míg el nem felejtem.

Pénteken a lányom nem ment iskolába, mert fájt a torka és egyéb influenzás tünetei is akadtak. Elvittem hát az orvoshoz, persze Grafit is velünk utazott a kocsiban. Lányom fogta őt az út alatt, így végig élvezhette a kényeztető simogatást. :-) Grafit mindig bohókássá válik mikor elindulunk, lökdösi a fejével a kezünket, hogy tegyük a buksijára és simogassuk, óvatosan oda-oda kap a kézhez, hogy ne hagyjuk abba. Most is így történt, de a nagy szájtátogások és huncutkodás közepette valami kipottyant a szájából és leparkolt az ülésvédőn, amit kifejezetten a kutya miatt tettem fel az anyósülésre.

Felhörrentem: Grafit! Te szendvicset is hoztál??

Merthogy a kiesett cucc nem volt más, mint egy egyben maradt tápszemecske, mely már meg is volt dagadva kissé a felszívott nedvességtől.

A kutya érezte, hogy valami hiányzik, útmutatásom alapján meg is találta a mini szendvicset és jól megette. :-)

Nagyon vicces volt, lányommal még most is emlegetjük és nagyokat nevetünk rajta.

Még hozzá tartozik, hogy a ma reggeli kutyaséta közben is kipottyan egy tápszem a szájából... pedig tegnap este evett utoljára... Lehet fogat kéne neki mosnom étkezés után??