Tavasz

Azt hiszem, nem panaszkodhatom a tél miatt. Nem volt hosszú és nem is volt nagyon hideg. Persze a nagy mínuszokat megéreztük. Volt, hogy a szokásos körút feléről vissza kellett fordulni, mert Grafit lefagyott mint a Windows.

A talpát kényesen emelgette a beleragadt hógalacsinok miatt, melyeket hiába szedtem ki, újabbak tömődtek be a talppárnák közé.

A meleg téli kutya kabát is nagyjából mintha nem is lenne rajta, Grafit remegett mint a kocsonya. Szerencsére ez már a múlt, és a jó idő beköszöntével ismét rójuk a nagyobb köröket. Most a változatosság kedvéért valami más hóbortnak él.

Anyukám a minap elvitte volna sétálni a fiammal együtt Grafitot, de vissza kellett forduljanak, mert Grafit folyamatosan leült, lefeküdt, nem akart velük menni.

Ugyanez figyelhető meg, amikor a férjem viszi sétálni, bár akkor nem demonstrál ennyire, de látszik rajta, hogy nem túl lelkes. 

Velem szívesen jön sétálni. Talán nagyobb biztonságban érzi magát nálam? Úgy gondolom, hogy én sétáltatom őt a legkörültekintőbben, a legnagyobb türelemmel.

Mivel egyedül az orrára hagyatkozhat és az érintésre, ezért ha úgy látom elbizonytalanodik, igyekszem mellé állni, megsimogatni, vagy úgy helyezkedni, hogy a légáramlat felé vigye az illatomat /szagomat. Így sikerül betájolnia engem és bátrabban mozog.

Furcsa és megtisztelő, hogy egy kiszolgáltatott állatra figyelhetek, gondoskodhatok róla és ő ezt a szeretetével meghálálja.

Kutyának tekintem és kutyaként tartom őt, figyelembe véve a fogyatékosságait (nagyon korlátozott hallás és látás). Grafit tanulékony és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. (Értelem szerűen csak olyat várok el tőle, amit képes megtenni.)

Ideális testsúlyát elérte már rég, de idősödő korára való tekintettel napi étel adagját két részletben kapja meg. Mindkét esetben, -hogy leszokjon a habzsolásról és az ételért való remegésről (hiszen korábbi életével ellentétben nálunk nem éhezik)-, csak akkor kapja meg az élelmet, ha a tálja előtt ül és nyugodtan vár.

Egy hónapja kezdtük el így adni neki az élelmet és rendkívül hamar megértette, hogy mi az elvárás, hogy meg kell nyugodnia és csak akkor kezdhet az evéshez, ha kezemmel a fejtetőtől az orra felé megsimítom az arcát. Zökkenőmentesen felvette ezt az új szokást. Nagyon aranyos. :-)

A napokban beszélgettem a kozmetikában a lányokkal (kozmetikus Beus és műkörmös Móni), akik szintén nagy állatbarátok, és felvetették, hogy talán érdemes lenne az Állatorvostudományi egyetem szemészetén megvizsgáltatom Grafit szemeit és állásfoglalást kérnem a műthetőséget illetően.

Tisztában vagyok vele, hogy a műtét nagyon drága lesz, ha elvégezhető, ezért Móni azt javasolta, csináljak egy Facebook oldalt Grafitnak és kérjem rajta az emberek segítségét hogy összegyűljön a műtétre elegendő összeg. Érdekes ötlet, teljesen fel is villanyozott! :-)

Ma felhívtam az egyetem betegirányítóját és április 18-án 10 órára kaptam is időpontot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen remények csillanhatnak fel Grafit szeme világának visszaállítására.

Megmondom őszintén, nagyon elkeseredtem a legutóbbi általános orvosi vizsgálaton, mert rákérdeztem, hogy mi lesz a végső stádiuma a szürkehályogos elváltozásnak?

Úgy gondolom, hogy Grafit egyre jobban érzékelhető elbizonytalanodásai, meg-megtorpanásai a szürke hályog elhatalmasodásának, látása további romlásának eredménye.

Az orvos azt mondta, hogy az idő előrehaladtával majd annyira eldeformálódik a szemlencse, hogy kifordul a helyéről és előre esik a szemcsarnokba.

Ekkor már csak a szemgolyó eltávolítása jöhet szóba... én majdnem sírtam már csak a gondolattól is.

Ha az egyetem szemészetén azt mondják majd, hogy még műthető, akkor szeretném összegyűjteni a műtétre a pénzt.